Kiszámoltam, hogy napi 10 000 leütést kell írnom ahhoz, hogy időben elkészüljek. Ez rengeteg. Azt meg igazából bele sem számoltam, hogy vannak olyan napok, amikor egyszerűen lehetetlenség írni, mert annyi programom, dolgom van napközben és este is. És mondjuk korán is kelek. Csipkedem magam, becsszó.
Kéne valami robot, hogy legalább a házimunka megoldódjon nélkülem.
Tetejébe a lányaim holnap érettségiznek angolból. Izgulok helyettük is, mert az igaz, hogy mindent megtettek, hogy jól menjen, de azt is olvastam az interneten, hogy az idén extra szadi angol értettségi várható. Kösz szép!
Mivel az angolt nem iskolában tanulták, volt ezzel is itthon elég dolog.
Igaz, 2 éves korukban kezdtük, de azért érettségire, nyelvvizsgára máshogy kell felkészülni.
Minden tanár barátnőm azt mondja, hogy senki nem képes megtanítani a saját gyerekét semmire. Én nem akarom elkiabálni, de holnap feketén-fehéren kiderül, hogy meg tudom-e cáfolni ezt. AZtán ha ezzel meg vagyunk, és letették a nyelvvizsgát is, meg majd jövőre a németet, összeszámolom, mennyit spóroltunk meg azzal, hogy nem fizettünk ezért másnak.
MIre is költsem ezt a szép summát? AZt hiszem, pár nullácska lesz a végén.
Várom továbbra is a blogjaitok címét, és Borostyán hamarosan összegyűjtve, praktikusan felteszi. (Azt ígérte, mert egy kis tündér.)
MOst lefekszem - igen, kivételesen ilyen korán-, mert reggel hétkor már el kell indulnom, hogy elvigyem Dórit egy távolabbi suliba az emeltszintű érettségire, és nem hinném, hogy plusz pontok járnak a késésért.