HTML

Home

Új regényt írok Meyer rajongóknak és egyéb értelmes embereknek, akik szoktak olvasni. Itt figyelemmel követheted ahogy haladok vele.

Friss topikok

Megmondom, ki beszél még!

2010.05.02. 00:48 Lovessence

-         Abbahagyjam? – kérdezte a körtefa.

-         Nehogy! De mit  művelsz?

-         Mindjárt meglátod. Jobban mondva meghallod.

Nekem elment az eszem – gondoltam. – Ülök egy erdő közepén és egy körtefával beszélgetek. Egyáltalán mit keres itt egy körtefa? Tisztára Alice csodaországban. Mindjárt beesem egy lyukba, aztán kénytelen leszek a Kalapossal meg a fehér nyúllal teázni, és a végén még a fejemet veszi a Szív királynő. A különbség csak annyi, hogy Alice mesefigura, akit Lewis Carroll küldött el erre az elvarázsolt helyre, én viszont igazi vagyok, és az is tuti, hogy nem álmodom. Mondjuk valószínűleg Lewis Carrol nem volt teljesen épeszű, de ez egy írónál nem akkora baj. Én viszont jobb lenne, ha nem bolondulnék meg teljesen. Mert ha nem alszom, akkor ez hallucináció. És az is az, hogy az álmomban rajzolt virágok igazából benne vannak a noteszemben. Mert ilyen nincs. De tényleg nincs. Tehát bekattantam. A szarvasokról nem is beszélve, akik idecsalogattak. Csak azt nem értem, hogyha most egy fa beszél hozzám, akkor a szarvasok miért nem mondták, hogy: „Szia Audrey! Gyere már velünk ahhoz a körtefához, mert dumálni akar veled.” Azzal az erővel éppenséggel belefért volna. Ez is jellemző. Még akkor sem történik velem semmi igazán izgalmas, amikor elveszítem a józan eszemet. Lehetett volna két farkas. Pat garantáltan azt látott volna a helyemben. Vagy mondjuk egy medve. Vagy akár zsiráf, orrszarvú, sőt dinoszaurusz is. De ehhez persze kevés a fantáziám.

-         Te lány! Maradj már csendben egy kicsit! – szólalt meg valahol a közelben egy csilingelő hangocska.

Na ez meg mi lesz? Vérkolibri? Vagy egy gyilkos csíkos mókus?

- Muszáj ennyi butaságot összehordani? – kérdezte egy másik hang, most a másik oldalam felől.

Aha. Most sztereóban hülyítem magamat. Ez jó – gondoltam. – Olcsóbb, mint a fű. És lehet, hogy jobb is. Kár, hogy sosem próbáltam ki. Most legalább össze tudnám hasonlítani.

-         Nekem szóltál?

-         Vagy nekem?

-         Ugye nekem?

-         Hagyjátok már! Nyilvánvaló, hogy nekem mondta.

-         Nekem!

-         Nekem!!!

Iszonyatos hangzavar támadt. Ezek a hangok nem voltak annyira csilingelőek és kedvesek, mint az első kettő. Inkáb egy kicsit érdesek, nyersebbek. De mintha mind arra vágyott volna, hogy beszéljek vele.

-         Fogjátok be, mert megsüketülök! – kiáltottam fel hangosan, majd halkabban, tisztelettel szóltam a hátam mögötti körtefához. – Engedd el a hajamat kérlek, mert nem tudom megmozdítani a fejemet és azt sem látom, kik ordibálnak itt kórusban.

Ekkor a fürtjeim elengedték a fát, és újra úgy hulltak a vállamra, mint mindig. A fejemet is meg tudtam mozdítani, és a hátamat sem vonzotta már legyőzhetetlen erővel a fatörzs.

A kiabálás nem halkult el, sőt, most talán méglelkesebben akarták felhívni magukra a figyelmemet:

- Ide nézz!

- Itt vagyok!

- Hahó!

- Nyugalom! – szólalt meg ekkor csilingelve jobbról az első hang, mire mindenki más elhallgatott.

               Odanéztem, de nem láttam mást, csak majdnem a térdemig érő gazt.

-         Csitt, apróságok! Nyugi-nyugi! – csengett most bal felől, pedig ott sem volt más, csak gaz.

-         Kérlek, Audrey, ne sértsd meg őket! – szólalt meg a hátam mögött a körtefa kellemesen zengő alt hangján, és egy ágát a vállamra tette. – Igazi jóbarátaid lehetnek.

-         Ez a két…

-         Ki ne mondd! Épp elég, hogy már gondolatban megbántottad mindkettejüket.

-         Nem sértődtünk meg – csilingelte a két csomó gaz. – Kicsit korán jöttél. Igazán csak júniustól vagyunk szépek. De most megmutatjuk neked magunkat. Figyelj jól!

Azzal a két hétköznapinak látszó növény egymás után kezdte bontogatni gyönyű, sárga, ötszirmú virágait. Előbb csak lassan, majd egyre gyorsabban. S minden kinyíló virágocska mintha üvegcsengettyűt rázott volna meg egy pillanatra. Csengett-bongott a tisztás. 

 

2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bosnyakviktoria.blog.hu/api/trackback/id/tr731967670

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

M@minti · http://mikkamakkablogja.blogspot.com/ 2010.05.02. 14:40:46

Tegnap, illetve már ma, a lefekvés elötti fogmosás közben megnéztem a telefonomon, hogy hátha van frissítés itt az oldalon, ééés vooolt! Szóval éjjel kettőkor még nekiálltam olvasgatni. Nem erre mondják, hogy elmebeteg? :D
Viszont ez egy újabb igazán érdekes és elgondolkodtató részlet. Egy kicsit más megvilágításba helyezi a korábbi részleteket. Innentől már érthető, hogy az előszóban miért beszél Audrey a Lovessence alkotóelemeihez úgy, mint régi barátokhoz. Bár ahogy újraolvastam, feltűnt Julianna neve (Anyumat is így hívják :) ), lehet, hogy ő a lepke? Mert nem látja, de azt mondja, tudom, hogy itt vagy. Na mindegy...
A másik, amin újra eltöprengtem, az Sadey néni virágellenessége. Elképzelhető, hogy ő is tud beszélni a növényekkel? Mert úgy már érthető, miért nem teszi cserépbe, és viszi haza őket. El tudom képzelni, hogy szegények panaszkodnának egész nap, hogy kicsi a cserép, sehol egy kellemes szellő, stb. (Hmm, mindjárt szabadon engedem a sajátjaimat, hadd szaladjanak! :D) Meg egyáltalán milyen rossz és nehéz lehetne úgy viselkedni, hogy másnak ne tűnjön fel, hogy vagy tízen beszélnek még hozzá folyamatosan. :)
Illetve még két lehetséges okot tudok elképzelni a virágellenességre. Ha savanyú a szőlő, azaz ha ő nem érti a virágok nyelvét, de valaki más a környezetéből viszont igen. De ezt a fajta féltékenységet nem nézném ki Sadey néniből. Akkor már inkább a harmadik variáció, hogy tudta, hogy Audrey valószínűleg képes lesz erre, és megelőzésként távolított el minden növényt otthonról.
De valamiért a három közül az elsőt tartom valószínűnek, és persze a legszimpatikusabbnak is. :)
Kíváncsi vagyok, hogy mennyire trafáltam mellé, de attól tartok, hogy ezt még majd csak nagyon soká fogom megtudni, addigra perforál az oldalam, ha nem vigyázok... :D

A n g y a l · http://twilight-angyal.blogspot.com/ 2010.05.02. 22:29:35

@M@minti: Teljesen egyet értek veled én is :)
Azt hiszem többet nem is tudok hozzáfűzni :D