A Lovessence-ben szeretném felhasználni az egyik legközkedveltebb amerikai költő, Robert Frost The Road Not Taken című versét. Ennek eddig három magyar fordítását találtam meg, de biztosan van több is. Minden verzió mellett szól valami, és nem tudom eldönteni, melyik a legjobb. Kérlek, válasszatok! Bemásolom a végére angolul is.

1, A nemjárt út

Rőt fák közé két út vezetett,
S csak egyre tehettem lábamat,
Sokáig álltam, s míg lehetett,
Szemmel követtem az egyiket,
Míg el nem tűnt a bozót alatt;

- S a másik útra tértem, amely
Ugyanolyan szép volt s jobb is talán,
Mert járni való fű lepte el;
Noha járt voltában semmivel
Nem tett túl egyik a másikán,

S mindkettejükre e hajnalon
Láb nem taposta levél borult
Az elsőt, ó, máskorra hagyom!
De visszatérek-e, nem tudom,
Ismerve, hogyan fut útba út.

S így kezdem majd sóhajtva mesém
Valahol sok hosszú év után

Két út vitt át a fák sürüjén,
S a ritkábban járt lett az enyém,
A különbség ebben állt csupán.

 Ford: Hárs Ernő

2,  A másik út

Az út az erdőn kettéágazott,
de sajna mind a kettőt nem lehet
követnem egymagam; csak álltam ott,
és fürkészvén a messzi távlatot,
az úton tűnődtem: hová siet?

Majd indultam a második nyomán,
mert harmatos gyepű volt s elhagyott,
és szinte már-már bekúszott alám;
Habár ha nékem ezt sugallta, tán
a többiekhez is így szólhatott.

És lábnyomok a fényes szálakon
bár egyik úton sem sötétlenek,
az elsőt majd egy másik szép napon!
Bár új út jő, ha ezt itt elhagyom…
Már nem hittem, hogy visszatérhetek.

S egy messzi - messzi kornak reggelén
majd felsóhajtva mondom ezt: hiszen
az út az erdőn kettévált, s hogy én
az utammá a régjártat tevém,
amiatt lett minden most ilyen.

ford: Vachter Ákos

3, Járatlan út

Szétvált az út a sárga erdőn

De kár, hogy kétfelé nem mehetek! -,

Sokáig álltam, elmerengőn,

És néztem az egyiket ott, ahol eltűnt

A bozótban, ahogy kanyart vetett.

De  a másikon indultam tovább,

Tán vonzóbb volt, nem is tudom.

Magas füve épp tapodásra várt;

Bár nagyjából ugyanannyi láb

Járt rajta, mint a másik uton,

Úgy nyúltak el aznap délelőtt

A tiszta avarban mind a ketten.

Hadd járjam végig ezt előbb!

De habár azt mondtam, visszajövök,

A visszatérést nem hihettem.

Ha kérdeznek majd, ezt felelem,

Sóhajtva, sok-sok év után:

Az út az erdőn kétfelé ment –

A kevésbé járt tetszett nekem,

És így lett mind ami lett, talán.

(Imreh András fordítása)