Szeretnék én is a bányában írni, lehetőleg a beomlott chileiben, ha nem lenne ott a többi 40 bányász, és persze biztos lehetnék abban, hogy kimentenek.
Egyébként:
A számítógép a nappali sarkában áll. Ezen csak akkor tudok dolgozni, ha nnincs itthon senki, vagy, ha végre alszanak.
Persze a legelső feltétel, hogy felkeljek. ez nem könnyű prodzsekt, mivel 3 előtt nem fekszem és 4 előtt nem alszom el.
Nos, kitápászkodtam az ágyból, jó esetben 9-kor, de inkább 10 felé, és próbálok életre kelni. Ehhez kell kakaó, és valami reggeli. AZtán dolgozhatnék is, de addigra - ha egyébként már egyedül vagyok. Az iskola elkezdődött, tehát a lányok nincsenek itthon, de a férjem nem futószalag mellett dolgozik. Ő vagy elmegy 7-kor, hogy ingyen tudjon parkolni a munkahelye udvarán, vagy ráér sokkal, de sokkal később, mert akkor már kénytelen tömgeközlekedni. ma pl csak fél 1-kor ment el. Persze ha elmegy hajnalban, akkor szegény kutya mire végzek a reggelivel (nevezzük brunchnak), már majd bepisil. Le kell vinni. Ez nem megy pizsiben, és főleg nem megy smink nélkül. Soha, sehova, még hold- és napfogyatkozáskor és éjfélkor sem megyek sehova pucér képpel!
Szóval öltözés, smink, pisi. (Mármint Manónak.)
Ha már így elindultam, akkor persze közért. vagyis autó. Mire azt megjárom, minimum 45 perc, már lassan d.u. Jó lesz főzni valamit. Ha megfőzöm a valamit, akkor meg is eszem. na nem az egészet. Most jöhet végre a munka, így 14 óra körül. Szabad a nappali, nyugi van. Aztán jönnek a lányok, ki tudja mikor. Éhesen. És tetejébe beszélgetni akarnak, ami teljesen értehetetlen 18 évesek esetében. AZ ekkor gyerekeknek nem rühellniük kellene a szüleiket és szóba sem állni velük? Nálunk ez nem így van, ezért félre munka, nézem ahogy eszik előbb egyik, beszélgetek egyikkel, aztán eszik másik, beszélgetek másikkal.
Végül, tán 4-kor, vagy ki tudja, pendrive-ra a munkát, hónom alá a laptopot, fel az emeletre a hálószobába. Ágyban irogatok kb 2 órát. Kis zsünet, vacsi, ilyesmi. Közben meg jön a férjem. Nappil+ konyha egyben. Számítógép megközelíthetetlen, vissza az ágyba, még egy kicsit írok.
Aztán férjem 8 körül megjelenik: aludna. Ágyból ki, laptoppal nappaliba. Pendrivre- a munka. Lányok ott vannak, vidámak, vagy tanulnak. itt legalább nincs olyan hideg, mint a szobájukban.
és ha végül 11-körül lefekszenek, akkor kezdhetek megint írni.
Most egyébként nagyon rendesek, mert hajlandóak egy hónapig iskolai kajéát eni, hogy ne főzzek, és ma is lefeküdtek kicsivel 11 előtt.
Nos, kinek könnyebb a dolga? a beomlott chilei bányásznak, vagy az űzött vadként tévelygő írónak?
Azért ne féljetek, haladok, de keresem a megfelelő bányát. Van valakinek felesleges?
Ja, és utálom a laptopot, mert amikor írok, összevissza ugrál a kurzor, és a soraim belekerülnek más mondatopkba, aztán azon belül is még, és ezért mindig figyelnem kell a képernyőt, pedig azt egyáltalán nem szoktam. Azért sem veszem észre az elgépelést, mert nem tudok vakon írni, vagyis nem tudom figyelni a képernyőt, mert az plusz időt rabol.