Audrey azonban hiába oltotta le a villanyt, képtelen volt elaludni. Félálomban mintha hangokat hallott volna:
- Normális vagy? Azt hiszed, bárki is beveszi, hogy sovány vagyok, csak azért, mert fekete cuccokat hordok?
- Olyan marha drága az a kölni amit ajánlottál, hogy nem tudom megvenni. Te persze gazdag vagy, és még csak nem is izzadsz. Kösz a szuper tanácsot, nagyokos!
És ne szarozd a cuccaimat! Valami bűzlik itt nekem, és az nem én vagyok, hanem te!
Audrey átfordult a másik oldalára, és közben felverte a párnáját. Sokáig csak pislogott a sötétben, de amikor megint kezdett elnehezülni a szemhéja, megint felcsattant valaki:
- Már hogy mehetnék oda Michael Stewarthoz? És hogy mondhatnám meg neki, hogy tanítson meg csókolózni? Szerintem te átversz mindenkit. Fogalmad sincs semmmiről.
Egyáltalán minek neked ez a blog? Hogy egy csomó embert tönkretegyél?
- Mi van, téged a Revlon szponzorál? Én nem maszkot akarok, hanem nem akarok elvörösödni. Ennél a smink dolognál azért valami jobbat vártam tőled. Vagy talán nem is az vagy, akinek kiadod magad?
Ekkor Sadey néni lépett a szobába, halkan, ahogy mindig, és megsímogatta Audrey homlokát.
- Jesszusom, Babám! Csurom víz vagy! – suttogta. – Hadd mérjem meg a lázadat! – Azzal tenyerét három másodpercre Audrey izzadt homlokára tapasztotta., majd teljes bizonyossággal jelentette ki: - Még csak hőemelkedésed sincs. Talán vehetnél vékonyabb pizsamát.
- Jó, majd átveszem – dünnyögte Audrey engedelmesen. – Holnap Pattel lemegyünk körülnézni a megyében, jó?
- Mit néztek rajta? – kérdezte Sadey néni gyanakodva. – Tudod, hogy nem örülök a kóricálásnak.
- A helytörténeti versenyre készülök, ő pedig elkísér. Illetve elvisz.
- Most mit csináljak veletek? – sóhajtott a néni. – Mikor jöttök?
- Azt hiszem, csak este – ásított Audrey.
- Csomagoljak neketek útravalót?
- Jaj, Sadey néni, ne fáradj!
- Jól van, aranyom! Aludj csak szépen! – mondta a néni és sietve távozott. Audrey pontosan tudta, hogy lefekvés helyett a konyhába ment, és nekilátott mindenféle finomságot készíteni nekik az útra. Sadey néni ugyanis nem csak mániákusan videózta és féltette Audreyt, hanem etette is. Sadey néni konyhájában nem volt Campbell’s leveskonzerv, mélyhűtött pizza, vagy porból egy pillanat alatt lekészíthető muffin, mint minden normális háztartásban. Audrey pizzafutárt is csak akkor látott, ha Patéknél vacsorázott. A néni úgy sütött-főzött, mintha a tizenkilencedik században élne. Még a lekvárt is maga főzte be.
- Ha majd a kenyeret is elkezdem teknőben magam dagasztani – szokta mondogatni nevetve- nézess meg egy szakemberrel!
Audrey szájában összefutott a nyál, amikor arra gondolt, vajon mivel lepi meg őket a néni reggelre. Ez a gondolat egy kis időre elhalványította a hangok emlékét, mégsem tudott elaludni. Felkelt és bekapcsolta a számítógépét. Úgy döntött, legjobb lesz, ha törli az egész blogot. Hiszen iszonyú nagy marhaság az egész. Minek is akarta másvalakinek kiadni magát? Csak azért, mert unalmas, szürke egér? Mert nincs egyénisége? Mert csak egy jótanuló, jókislány, akire a kutya sem kíváncsi? De hiszen írhat bármit az interneten, ő akkor is csak az ami: egy nagy senki. Vagyis inkább egy kis jelentéktlen senki. Ettől még nem lesz belőle valaki. És hogy pont pasi ügyekben akarjon tanácsokat osztogatni, amikor ő még soha senkivel nem járt egy percig sem? És utoljára nyolc évesen csókolódzott? Az is csak egy puszi volt, amit az osztálytársa James fogadásból adott neki.
Kivilágosodott a képernyő, és megjelent rajta a képernyővédő, egy kék lepke, amit ma tett fel rá. Audrey nagy levegőt vett, és beírta a blog címét. Már ettől újra gyöngyözni kezdett a homloka:
Közben azon törte a fejét, hogy vajon ha kitörli a blogot, nyomtalanul eltűnik-e. A kezdő oldalon válasz várta:
FatBaloon
@Audrey:
Ez szuper módon bevált! Persze tudtam én, hogy így lesz, ha azt teszem, amit mondasz. Vettem magamnak egy pár fekete cuccot, és ma abban mentem suliba. Nem fogod elhinni, de ebédnél két klassz srác is mellém akart ülni. (Meg is engedtem nekik, csak az volt a baj, hogy egymással mintha nem akartak volna együtt kajálni.) Aztán egy harmadik fiú hazafelé a buszon végig szemezett velem.
Nem értem, mi történik velem, a telefánttal. Hála és köszönet!
Audrey háromszor is elolvasta az üzenetet, mert nem hitt a szemének.
FatBaloon garantáltan viccel – gondolta. – Kizárt dolog, hogy néhány fekete gönctől három fiúnak is megtetsszen, amikor eddig észre sem vették. Persze hazudhat ő is, úgy ahogy én.
Ekkor újabb üzenet jött:
Stinky95
@Audrey:
Hogy ezt eddig senki nem mondta! Végignézetem az összes ruhámat, és mind egy szálig műszálasak voltak. 100% poliészter! Ezek után ma reggel nem volt mit felvennem. Végül az öcsém pólójában mentem suliba, mert az tiszta pamut. És kpzeld: nem izzadtam! A buszon nem húzódtak el mellőlem a többiek, és a közelemben senki sem kapta elő a dezodorját, hogy a levegőbe fújjon. Köszi, Audrey, zseni vagy!
Azért arra a kölnire gyűjteni fogok. Úgy látom elég drága, de nem bánnám, ha kifeküdne tőle valaki.
