De még mielőtt faképnél hagysz, ígérd meg, hogy bemutathatlak a barátnőmnek!

- Ő is a fákkal dumál?

- Nem.

- Akkor mi a dilije? - kérdezte nevetve a fiú. Szép, csillogó, fehér volt a mosolya, de nem volt felhőtlen. Mintha nagy felelősség nyomná széles, izmos vállát. - Az amerikai őslakosok?

- Kifejezetten a meskwakik - vallottam be barátnőm helyett. - És igaz, ami igaz, különösen a farkas klán. Meg hát tényleg, odavan azért a vámpíros, vérfarkasos könyvsorozatért, de különben tök normális.

- És most hová lett, elvesztetted?

- A Dubuque emlékművet ment megnézni, amíg ahogy mondtad, én itt a fákkal dumálgatok. Szóval hajlandó lennél találkozni vele?

- És ha nem tartozom a farkas klánhoz?

- Csak annyit kérek, hogy gyere oda velem. Ennyivel már boldoggá tennéd.

- Jól van. De csak ha szavadat adod, hogy nem akarja, hogy farkassá változzam! - nézett a szemembe komolyan Leroy.

- Becs szó! - feleltem.

- Na jó, akkor menjünk! Már persze ha itt kibeszélgetted magad.

- Abbahagynád? - szóltam rá, mivel elegem volt abból, hogy annyiszor felemlíti sikertelen próbálkozásomat. Talán ez itt nem megfelelő hely. Vagy nem megfelelő pillanat. De jobb is, hogy csend van, különben meg is bolondulnék.

- Na ehhez mit szóltok? - kérdezte ekkor valaki.

- Szerintem nem baj - felelt egy másik láthatatlan alak.

- Leroy és Audrey? Nem illenek össze - jegyezte meg egy harmadik.

         Elképedve néztem az indián fiúra, aki csak ment előre céltudatosan, de nem azon az úton amin jöttem, hanem árkon-bokron átvágva. Még szerencse, hogy ő nem hallotta. Hiába kapkodtam a fejemet, nem láttam egy teremtett lelket sem.

- Audreynak másvalaki kell. Nem Leroy.

- Ezt miért mondod? Nála csodásabb fiút elképzelni sem tudok - jegyezte meg bosszúsan egy újabb éles kis hang. - Miért ne lenne jó neki?

- Mert nem hozzá való. Az ő igaz szerelme más valaki.

- Mással jár? - kíváncsiskodott egy korábbi hang, bár nehezen tudtam megkülönböztetni a sok egyforma hangocskát, amiről ssejtettem, hogy csakis a fű lehet.

- nem jár.

- Akkor meg?

- A mi Leroyunk a barátja lehet.

- Az sem rossz - jegyezte meg egy másik. - De azért neki is járna egy helyes lány.

         Oldalra pislogtam, hátha észreveszek valamit kísérőmön. Arcán mintha valami halvány, sejtelmes mosoly bújkált volna. Lehet, hogy ő is hallja? Á, nem! Talán elmondjam neki?

- Köszönjük, de nem kell tolmácskodnod, Audrey - hallottam ekkor, mire azt sem tudtam, mit tegyek. Ezek is olvasnak a gondolataimban! Feleljek? Vagy hallgassak?

- Gyerekek! Maradjunk csendben! - mondta ekkor egy sokadik. - Ne bolondítsuk meg teljesen! Ez a beszélgetés ráért volna addig, amíg el nem megy.

- Jól van.

- Oké, oké!

- Igazad van - mondták a fűszálak, majd csend lett.

 - Valami baj van? - kérdezte Leroy. - Úgy elsápadtál, de a füled meg pipacspiros.

- Semmi, semmi- makogtam. - Csak…a barátnőmre gondoltam, hogy mennyire örülni fog neked.

- Azt majd meglátjuk.